Nyitó oldal

"Az egyén befelé figyel, hogy megtalálja az én vagyokot... 


Ez a keresés évekig folyhat eredménytelenül, mert az én nem egy dolog, objektum, állapot, energia vagy bármi, ami megtalálható és megtapasztalható.

Ezen a ponton tudatára kell ébredned, hogy létezik valami, ami tudatában van az ön-kutatási folyamatnak.

Ez a „valami” az Én, vagyis a végső megfigyelő. Ez után az „új” gyakorlattá a figyelő figyelése válik, nem valamilyen testi érzésben, vagy képzelt térbeli hamis énben.

Már tudatában vagy a figyelőnek, de az a figyelő nem a valódi te. Beragadtál a félreértésbe, hogy a figyelő megtalálhatja a valódi ént, mikor valójában a figyelő a valódi én.

A figyelés a probléma; a figyelő már teljes és nyugalmi állapotban van.Ezért hát kapcsolódj egybe a figyelővel,lokalizáld a figyelőt, mint az érzések szubjektumát, és próbálj eljátszani vele, próbáld megfigyelni annak összes megnyilvánulását, majd pihenj meg a figyelőben, lazíts, és hagyd a figyelőt figyelni, és válj a figyelővé csupán.

Amikor ezt megértetted, van egy világos módszered az énben való tartózkodásra: csak figyelj a figyelő látszólag belső érzése felé, nem kapcsolat, vagy üresség, vagy szív-érzés, vagy bármely más érzés vagy tapasztalat érdekében...

Meg kell értened, hogy amit találni fogsz, mindössze az, aminek tekinted magad, az nem te, a figyelő vagy, hanem objektumok, folyamatok, gondolatok és energiák, amiket korábban önmagadnak tekintettél.
Bizonyos értelemben, a figyelő gyakran érzi úgy kezdetben, hogy csupán egy másik érzés, egy másik belső objektum; de ez nem egy testi érzés, mint a testi érzések tudomása vagy egy gondolat tudomása.
Szeretném aláhúzni, hogy a „befelé figyelés” kifejezés egy hazugság. Nincs befelé – vagy kifelé. Ez a megkülönböztetés csak addig tart, amíg testnek gondolod magad.
A „befelé figyelés” kifejezése majdnem úgy hangzik, mint egy parancs, hogy úgy figyeld a képzelet belső ürességét, mint ami a testen belül van. Ez egy rossz instrukció. Ez a belső és a külső, a bőrön belüli és kívüli valóságának elképzelését erősíti.
A világ, belső állapotod, keresésed, elképzelésed arról, hogy milyen az önmegvalósítás, teljesen el fog tűnni, és meg fogod érteni, hogy minden, amit addig a pillanatig tapasztaltál, puszta képzelődés. Mentessé fogsz válni minden fogalomtól és fantáziálástól. Ebben fog kelleni tartózkodnod hosszú ideig, de az ön-időzés maga nem válik hosszú időre folyamatossá.

Aztán, egy bizonyos ponton, „minden” el fog tűnni, mint valótlan, és te csupán csendes elme létezésben fogsz maradni."

ÉN-VADÁSZAT/részlet - Edward Muzika